Németország: Választási mérés – A Forschungsgruppe Wahlen eredményei (2026. január 15.)

A Forsa legfrissebb adatai alapján várhatóan 6 párt lépi át a bejutási küszöböt, és szerez mandátumot a német Bundestagban: CDU/CSU 244 képviselővel, Grüne 149 képviselővel, SPD 95 képviselővel, AfD 54 képviselővel, Die Linke 54 képviselővel és FDP 34 képviselővel.

A német Bundestag választása a perszonalizált arányos választási rendszer elvei szerint zajlik. A választók két szavazatot adnak le: az első szavazat a választókerületi egyéni mandátumról dönt, míg a második szavazat a pártok parlamenti erejét határozza meg. A 2023-as választójogi reform óta a Bundestag létszáma 630 képviselőben rögzített. Különlegessége, hogy az egyéni mandátumokat csak akkor osztják ki, ha azokat az adott párt második szavazati eredménye fedezi. Ez megakadályozza a többlet- és kiegyenlítő mandátumok keletkezését, és átlátható mandátumelosztást biztosít.

A Bundestagba való bejutáshoz Németországban az öt százalékos küszöb érvényes. A pártoknak legalább 5%-ot kell elérniük az érvényes második szavazatokból szövetségi szinten, hogy a mandátumelosztásnál figyelembe vegyék őket. Fontos kivétel az alapmandátum-záradék: ha egy párt legalább három egyéni mandátumot szerez, akkor is bejut a Bundestagba a második szavazati eredményének megfelelő erővel, ha nem éri el az 5%-os küszöböt. Ez a szabályozás biztosítja a regionálisan erősen gyökerező pártok parlamenti képviseletét, és a Szövetségi Alkotmánybíróság 2024-ben megerősítette annak lényegét.

A németországi kormányalakítást hagyományosan a stabil koalíciós többségek keresése jellemzi, mivel általában egyetlen párt sem éri el önállóan a mandátumok abszolút többségét. A választások után feltáró megbeszélések és hivatalos koalíciós tárgyalások zajlanak, amelyek koalíciós szerződésben csúcsosodnak ki. A jelenlegi politikai táj sajátos jellemzője a „tűzfal-elv”: a mérsékelt, bevett pártok jelenleg kategorikusan kizárják a koalíciókat a szélsőjobboldali erőkkel (különösen az AfD-vel). Ez ahhoz vezet, hogy gyakran hármas szövetségekre, például a „Jamaica-” vagy „Kenya-koalícióra” van szükség egy kormányzóképes többség kialakításához, a politikai széleken túl.