Opinion
N/A
A pártok összehasonlíthatósága érdekében a szimbólumokkal jelöljük egy párt politikai irányultságát. A kategóriák a gyors áttekintéshez szolgálnak durva besorolásként. A politikai álláspontokról részletesebb információkat a pártok aloldalain találsz.
N/A
999 megkérdezett
A következő Parlamenti választás Norvégiában: várhatóan 2029-ben kerül megrendezésre.
A Opinion becslése alapján a jelenlegi kormánypártok a parlamenti székek 19,5%-át szereznék meg.
A Opinion friss, Norvégiára vonatkozó pártpreferencia-felmérése szerint Fremskrittspartiet áll az élen 24,4%-kal. Mögöttük Høyre: 21%-kal, Arbeiderpartiet: 17,6%-kal, Sosialistisk Venstreparti: 10,7%-kal, Rødt: 6,1%-kal, Venstre: 5,9%-kal, Senterpartiet: 5,3%-kal, Kristelig Folkeparti: 3,3%-kal és De Grønne: 2,9%-kal sorakoznak. Egyéb pártok a szavazatok 2,8%-át érik el.
A Opinion a PolitPro pontszámban 100-ból 83 pontot ért el.
Átlagosan a Opinion felméréseinek adatai a választás előtti felmérés és a választási eredmény között 1,1 százalékponttal térnek el.
A felmérések 31%-ában a Opinion magasabbra értékeli a Fremskrittspartiet eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 23%-ában a Opinion magasabbra értékeli a Høyre eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 20%-ában a Opinion magasabbra értékeli a Senterpartiet eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 35%-ában a Opinion alacsonyabbra értékeli a Arbeiderpartiet eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 23%-ában a Opinion alacsonyabbra értékeli a Høyre eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A norvég választáshoz tartozó bejutási küszöb 4%-nál van.
A választási felmérések nem jóslatok, hanem pillanatfelvételek statisztikai ingadozásokkal. A valósághű kép eléréséhez naponta 100 000 választási kimenetelt szimulálunk a PolitPro választási trendjei alapján, az úgynevezett „Monte-Carlo-módszerrel”. Figyelembe vesszük a tipikus szavazói vándorlásokat és a politikai trendeket. Algoritmusunk számos forgatókönyvet tesztel – a táboron belüli kisebb elmozdulásoktól a politikai meglepetésekig –, hogy meghatározza a pártok és koalíciók tényleges esélyeit a sikerre.
A Opinion legfrissebb adatai szerint várhatóan 7 párt jut be, és szerez mandátumot a norvég parlamentben: Fremskrittspartiet 46 képviselővel, Høyre 40 képviselővel, Arbeiderpartiet 33 képviselővel, Sosialistisk Venstreparti 20 képviselővel, Rødt 11 képviselővel, Venstre 10 képviselővel és Senterpartiet 9 képviselővel.
A norvég parlament, a Storting, 169 képviselőből áll, akiket négyévente választanak. A választási rendszer arányos, és 19 választókerületben (a hagyományos tartományoknak/fylkéknek megfelelően) zajlik. A 169 mandátumból 150-et közvetlenül, kerületi mandátumként osztanak ki a választókerületekben. A fennmaradó 19 hely kompenzációs mandátum (utjevningsmandater), minden választókerületre egy jut, célja az országos arányosság biztosítása a szavazatarány és a mandátumelosztás között. Különlegesség, hogy a Stortingot a teljes négyéves ciklusra választják – a norvég alkotmány szerint előrehozott választásokra nincs lehetőség.
Norvégiában a kerületi mandátumok megszerzéséhez nincs rögzített százalékos küszöb; itt az adott választókerület eredménye számít. Azonban ahhoz, hogy egy párt részt vehessen a 19 kompenzációs mandátum elosztásában, el kell érnie az országos 4%-os küszöböt. Ez a küszöb rendkívül fontos a norvég politikában, mivel a 4%-os határ átlépése vagy elvétése gyakran dönti el, hogy melyik politikai blokk (bal- vagy jobbközép) tud többséget alakítani a Stortingban.
Norvégia az úgynevezett „negatív parlamentarizmust” gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy egy kormánynak hivatalba lépésekor nem kell formális bizalmi szavazást nyernie a parlamentben; elegendő, ha a Stortingban nincs aktív többség ellene. Ez kedvez a kisebbségi kormányok megalakulásának, amelyek Norvégiában nagyon elterjedtek. Ezek a kormányok szilárd megállapodásokra támaszkodnak a parlamenti támogató pártokkal a költségvetések és fontos törvények elfogadásához. A politikai kultúra erősen a konszenzusra és a pártokon átívelő együttműködésre épül.