Választási felmérés – Olaszország: A EMG eredményei (2019. október 6.)

A EMG legfrissebb adatai alapján várhatóan 6 párt jut be az olasz parlamentbe: Lega 144 képviselővel, Partito Democratico 87 képviselővel, Movimento 5 Stelle 84 képviselővel, Fratelli d’Italia 33 képviselővel, Forza Italia 32 képviselővel és Italia Viva 20 képviselővel.

Az olasz parlament két egyenrangú kamarából áll: a Képviselőházból (Camera dei deputati) és a Szenátusból (Senato della Repubblica). A 2020-as parlamenti reform óta a helyek száma 400 képviselőre és 200 szenátorra csökkent. A jelenlegi választási rendszer, az úgynevezett „Rosatellum”, egy vegyes rendszer. A helyek mintegy 37%-át többségi választási rendszerben, egyéni választókerületekben osztják ki (aki a legtöbb szavazatot kapja, az nyer), míg körülbelül 61%-át arányosan, pártlistákon keresztül osztják el. A fennmaradó helyeket a külföldön élő olaszok számára tartják fenn. Ez a struktúra a regionális képviselet és az országos pártok ereje közötti egyensúlyt hivatott megteremteni.

Olaszországban különböző küszöbértékek (választási küszöbök) vannak érvényben, hogy megakadályozzák a parlament túlzott fragmentálódását. Egyes pártoknak országosan legalább 3%-ot kell elérniük a szavazatokból ahhoz, hogy bekerüljenek az arányos mandátumok elosztásába. A koalíciók esetében a küszöb összesen 10%, feltéve, hogy legalább egy résztvevő párt átlépi a 3%-os határt. Az 1% és 3% közötti eredményt elérő koalíción belüli pártok szavazatait a koalíciónak írják jóvá, de magukra a pártokra nézve elvesznek. Ezek a komplex küszöbök gyakran arra kényszerítik a pártokat, hogy már a választások előtt nagy szövetségeket kössenek.

Az olasz kormányalakítás gyakran hosszadalmas folyamat, mivel az alkotmány „tökéletes kétkamarás rendszert” ír elő: minden kormánynak szüksége van a parlament mindkét kamarájának bizalmára. A választások után a Köztársasági Elnök konzultációkat folytat a pártvezetőkkel, és megbíz egy személyt a kormányalakítással, aki stabil többséget tud felmutatni mindkét házban. A választási rendszer miatt szinte mindig többpárti koalíciókra van szükség. Válságos időkben Olaszországban többször is alakultak „technokrata kormányok”, amelyeket párton kívüli szakértők vezettek, és széles parlamenti többség támogatott.