Oroszország Választási felmérések, pártpreferencia-felmérés és aktuális támogatottság

Oroszország gazdasága egyértelmű fáradtság jeleit mutatja. A Kieli Világgazdasági Intézet aktuális tanulmányai „végstádiumnak” nevezik a helyzetet, mivel a likvid állami alapok drasztikusan zsugorodtak, és a költségvetési hiány robbanásszerűen megnőtt. Az olaj- és gázbevételek 2026 első negyedévében 45 százalékkal estek vissza. Miközben az éves infláció májusban 5,3%-ra csökkent, továbbra is meghaladja a jegybank 4%-os célját, ami politikai nyomás ellenére óvatos kamatcsökkentésekre kényszeríti. A gazdaság stagnál, amit a magas háborús kiadások, a nyugati szankciók, valamint a munkaerő- és technológia akut hiánya hajt. A Kínától való függőség növekszik.

Oroszország drasztikusan szigorítja a külföldi állampolgárok beutazási és tartózkodási szabályait. 2026 júliusától az utazóknak elektronikus regisztrációt kell benyújtaniuk a RuID alkalmazáson keresztül, és biometrikusan azonosítaniuk kell magukat egy QR-kód megszerzéséhez. Ez egy átfogó kísérlet része, amelynek célja egy „külföldi állampolgár digitális profiljának” létrehozása. Az ok az új, 2025 októberében elfogadott 2026-2030-as állami migrációs politika. Ez a fokozott ellenőrzésre, a digitalizációra és az „orosz értékeket” valló munkaerő toborzására irányul. Ezzel egyidejűleg Moszkva a migrációs nyomást arra használja, hogy külföldieket kényszerítsen katonai szolgálatra, megnehezítve az orosz útlevél nélküli tartózkodást, és állampolgárságot kínálva ösztönzőként.

Oroszország geopolitikáját továbbra is az ukrajnai háború határozza meg. A legutóbbi masszív rakéta- és dróntámadások Kijev és más ukrán városok ellen áldozatokat követelnek és infrastruktúrát rombolnak. Ezzel egyidejűleg Ukrajna folytatja dróntámadásait mélyen orosz területen, például szentpétervári olajterminálok ellen, hogy gyengítse Moszkva logisztikáját és légvédelmét. Ez az eszkaláció élesíti a frontokat: miközben Rutte NATO-főtitkár Kijevbe látogat, hogy további támogatást biztosítson, az olyan európai államok, mint Németország, „tárgyalási ablakot” keresnek Oroszországgal, mivel az amerikai közvetítési kísérletek stagnálnak. A politikai okok Oroszország Ukrajna elleni változatlan agressziójában rejlenek, amely alapjaiban változtatja meg a nemzetközi kapcsolatokat és átrendezi a szövetségeket.

Oroszország kormányzati stabilitása repedéseket mutat, miközben a politikai kultúra egyre nagyobb nyomás alá kerül. Putyin elnök támogatottsági mutatói csökkennek, elérve az ukrajnai háború óta a legalacsonyabb szintet, az állami közvélemény-kutató intézetek módosított felmérési módszerei ellenére is. A lakosság növekvő háborús fáradtságot, a magas állami kiadások és az infláció okozta gazdasági terheket, valamint az egyre szigorodó internetes korlátozásokat tapasztalja. Még az elit körében is elégedetlenség ébred a konfliktus alakulása és a gazdasági következmények miatt. Az ok a szigorodó repressziós politika: a Kreml-rezsim a másként gondolkodók kriminalizálásával és a digitális kommunikációs csatornák blokkolásával cementálja hatalmát, ami egyre inkább aláássa a stabilitás és jólét egykori társadalmi szerződését.

Oroszország energia-infrastruktúrája egyre nagyobb nyomás alá kerül. A legutóbbi ukrán dróntámadások olajfinomítók és terminálok ellen, mint Szaratovban és Szentpéterváron, befolyásolják a termelést és kerozin exportstopokhoz vezetnek. Ezzel egyidejűleg az EU szigorítja szankcióit, és 2027-ig fokozatosan kivonul az orosz gáz- és olajimportból. A folyamatos ukrajnai háború és a nyugati korlátozások közvetlen következményeként Moszkva fokozottan keres új piacokat, és felgyorsítja az arktiszi LNG exportját, hogy biztosítsa a bevételeket és enyhítse a gazdasági hatásokat.

Oroszország akut demográfiai változással küzd, amely alapjaiban befolyásolja a társadalmi békét. A zsugorodó és elöregedő népesség, amelyet a háborús veszteségek és az emigráció is erősít, jellemzi a jelenlegi helyzetet. Politikailag a kormány agresszív intézkedésekkel reagál: a gyermekvállalást hazafias kötelességnek nyilvánítja, és új tantárgyakat, például „családtant” vezetett be a hagyományos értékek rögzítésére. Emellett a „gyermektelenségi propaganda” büntetendővé vált. Ez a politika, párosulva az eltérő vélemények elleni folyamatos elnyomással, a társadalmi feszültségek ellenőrzésére és a születési arány növelésére irányul, de generációk közötti elégedetlenséget szít, különösen a 2018-as vitatott nyugdíjreform óta.

2026. szeptember 1-jétől Oroszország teljesen búcsút int a bolognai oktatási rendszernek, és helyette egy „egységes, integrált tanulási ciklust” vezet be, amely alapjaiban alakítja át a fiatalok és hallgatók akadémiai pályáját. Ez a messzemenő reform, amely a korai professzionalizációval párosuló specializációt irányozza elő, és minimalizálja az oktatási utak közötti váltás lehetőségét, közvetlen válasz az ország hatalmas munkaerőhiányára és a hadigazdaság igényeire való stratégiai átirányításra. A kormány emellett 45 000 államilag finanszírozott tanulmányi helyet csökkent a 2026/27-es tanévre, különösen a magán felsőoktatási intézményekben és a bölcsészettudományi szakokon, hogy a hallgatókat célzottan a műszaki és mérnöki tudományágakba irányítsa. Ezzel egyidejűleg az állam a fiatalokat, részben már 14 éves kortól, államilag ellenőrzött „diákbrigádokba” vagy akár korábban veszélyes iparágakba kényszeríti, hogy fedezze a munkaerőigényt, különösen a védelmi szektorban. Ez a politika célja, hogy a magasan specializált munkaerő generációját képezze ki az állami igényeknek megfelelően, miközben a kritikus gondolkodásmódot megerősített katonai-hazafias indoktrinációval és felügyelettel elfojtja.

Az orosz családok, amelyeknek két vagy több gyermekük van, 2026. június 1-jétől egy új „családi adófizetésből” profitálhatnak, amely lehetővé teszi a jövedelemadó visszatérítését. A kormány azért vezeti be ezt a reformot, hogy megerősítse a szociális juttatásokat, és ellensúlyozza a háborús veszteségek és a csökkenő születési arányok által súlyosbított demográfiai válságot. Azok a jogosult háztartások, amelyek egy főre jutó jövedelme nem haladja meg a regionális létminimum 1,5-szeresét, visszakapják a befizetett személyi jövedelemadó 7%-át. Bár az intézkedés anyagi könnyebbséget ígér, a lassuló gazdaság és a magas infláció fékezi a reáljövedelmek növekedését.

A 7,6%-os nyugdíjemelés 2026 elején lépett hatályba. Azonban az orosz nyugdíjasok pénzügyi valósága továbbra is feszült: az infláció áprilisban 5,6%-on maradt, miközben a kormány drasztikusan, mindössze 0,4%-ra csökkentette a 2026-os gazdasági növekedési előrejelzését. Ezek a számok törékeny gazdasági helyzetre utalnak, amely gyorsan felemészti a nominális nyereséget, és növeli az idősebb generációkra nehezedő nyomást, hogy tovább maradjanak aktívak a munkaerőpiacon. A nők 2026-ban érik el az 59 éves nyugdíjkorhatárt, ami a 2018-as vitatott reform következménye, amely fokozatosan emeli a nyugdíjkorhatárt. A lakosság közvetlenül érzi a növekvő megélhetési költségeket, az alacsony jövedelműeknek nyújtott állami támogatások ellenére.

Oroszországban az áfa 2026. január 1-jén 20%-ról 22%-ra emelkedett. Ez az emelés, valamint a kisvállalkozások áfa-mentességi határának 60 millióról 20 millió rubelre történő csökkentése súlyosbítja a lakosság és a kisvállalkozások pénzügyi terheit. A kormány ezzel próbálja fedezni a masszívan megnövekedett költségvetési hiányt, amely 2026 első négy hónapjában már elérte az 5,88 billió rubelt, messze túlszárnyalva az éves célt. A fogyasztók emellett az hivatalosan fékezett infláció ellenére is folyamatosan emelkedő mindennapi árakat tapasztalnak.

Az orosz parlament június 2-án törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a külföldön élő, „államellenesnek” minősített oroszok vagyonának elkobzását. Ez közvetlenül a kormányzati politika kritikusait célozza, és jelentősen növeli a tulajdonosok kockázatát. A politikai ok a Kreml azon kísérlete, hogy megszilárdítsa az ellenkező hangok feletti ellenőrzést és megakadályozza a tőkekiáramlást. Ezzel párhuzamosan a vállalkozók és önálló vállalkozók az áfa-küszöbértékek fokozatos csökkentésével szembesülnek: 2026-tól több kisvállalkozásnak kell forgalmi adót fizetnie, mivel a küszöb 60 millióról 20 millió rubelre csökken. Ezek az intézkedések az állami beavatkozás erősödésének és a magánszektorra nehezedő nyomás növekedésének korszakát jelzik, a lassuló gazdaság és a növekvő államháztartási hiány közepette.

Oroszország 2026 márciusa és májusa között kilenc LGBTQ+ szervezetet minősített „szélsőségesnek” és tiltott be, ami drasztikusan súlyosbítja e népcsoport helyzetét. Ez a kriminalizálási hullám a Legfelsőbb Bíróság 2023-as ítéletét követi, amely az „internacionális LMBT-mozgalmat” szélsőségesnek nyilvánította, ezzel lehetővé téve az átfogó üldöztetést. A politikai okok az államilag elrendelt „hagyományos értékek” hangsúlyozásában és a szélsőségesség elleni törvények kiterjesztésében rejlenek, amelyek most már az LGBTQ+ személyek támogatását vagy puszta láthatóságát is büntetik. Ez súlyos büntetésekhez vezet, beleértve az akár tizenkét évig terjedő börtönbüntetést a szervezők számára, valamint jelentős pénzbírságot vagy letartóztatást a szivárványos szimbólumok viseléséért. A lakosság kényszerű földalatti visszatérést, öncenzúrát és az alapvető támogató hálózatok elvesztését éli meg, mivel a média és a tanácsadó központok is bezárnak, vagy csak külföldről működhetnek. Ezzel párhuzamosan az orvosi nemátalakítás és a jogi nem megváltoztatása továbbra is tilos.

Oroszország migrációs politikája súlyosan érinti a bevándorlókat és a külföldön élőket. 2026-tól robbanásszerűen nőnek a tartózkodási engedélyek és vízumok díjai; egy ideiglenes tartózkodási engedély most akár tizenkétszer többe kerül. Emellett a Pénzügyminisztérium a magasan képzett szakemberek minimálbér-küszöbét is megháromszorozni tervezi, havi 250 000 rubelről 717 000 rubelre. Ezek a drasztikus változások az új, 2026-2030-as migrációs koncepción alapulnak. Putyin elnök 2025 októberében fogadta el, hogy prioritásként kezelje a nemzetbiztonságot és az ellenőrzést, leküzdje az illegális migrációt, és csak olyan „értékes” szakembereket vonzzon, akik osztják az orosz értékeket.