Gündemar
N/A
A pártok összehasonlíthatósága érdekében a szimbólumokkal jelöljük egy párt politikai irányultságát. A kategóriák a gyors áttekintéshez szolgálnak durva besorolásként. A politikai álláspontokról részletesebb információkat a pártok aloldalain találsz.
N/A
2200 megkérdezett
A következő Törökországi parlamenti választás: várhatóan 2028-ben kerül megrendezésre.
A Gündemar becslése alapján a jelenlegi kormánypártok a parlamenti székek 41,3%-át szereznék meg.
A Gündemar által készített törökországi pártpreferencia-felmérésben CHP vezet 33,4%-kal. Őket követik AKP: 29,2%-kal, DEM: 7,9%-kal, MHP: 6,3%-kal, İYİ: 5,5%-kal, Zafer Partisi: 5,5%-kal, Anahtar Parti: 4,7%-kal, Yeniden Refah Partisi: 3,4%-kal és TİP: 1,3%-kal. Egyéb pártok a szavazatok 2,8%-át érik el.
A Gündemar a PolitPro pontszámban 100-ból 50 pontot ért el.
Átlagosan a Gündemar felméréseinek adatai a választás előtti felmérés és a választási eredmény között százalékponttal térnek el.
A felmérések 40%-ában a Gündemar magasabbra értékeli a Anahtar Parti eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 100%-ában a Gündemar magasabbra értékeli a CHP eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 30%-ában a Gündemar magasabbra értékeli a Yeniden Refah Partisi eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 90%-ában a Gündemar magasabbra értékeli a Zafer Partisi eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 60%-ában a Gündemar alacsonyabbra értékeli a AKP eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 20%-ában a Gündemar alacsonyabbra értékeli a İYİ eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A felmérések 60%-ában a Gündemar alacsonyabbra értékeli a MHP eredményeit, mint az összes intézet PolitPro választási trendje.
A török választáshoz tartozó bejutási küszöb 7%.
A választási felmérések nem jóslatok, hanem pillanatfelvételek statisztikai ingadozásokkal. A valósághű kép eléréséhez naponta 100 000 választási kimenetelt szimulálunk a PolitPro választási trendjei alapján, az úgynevezett „Monte-Carlo-módszerrel”. Figyelembe vesszük a tipikus szavazói vándorlásokat és a politikai trendeket. Algoritmusunk számos forgatókönyvet tesztel – a táboron belüli kisebb elmozdulásoktól a politikai meglepetésekig –, hogy meghatározza a pártok és koalíciók tényleges esélyeit a sikerre.
A Gündemar legfrissebb adatai szerint várhatóan 3 párt jut be a török parlamentbe: CHP 285 képviselővel, AKP 248 képviselővel és DEM 67 képviselővel.
A Török Nagy Nemzetgyűlés (TBMM) 600 képviselőből áll, akiket ötéves mandátumra választanak. A választás arányos rendszerben, 87 választókerületben zajlik. A 2017-es alkotmányreform óta Törökország elnöki rendszerben működik, ahol az elnököt közvetlenül a nép választja, és egyidejűleg ő az állam- és kormányfő is. A parlament megőrizte törvényhozó szerepét, de már nem vesz részt közvetlenül a kormányalakításban, mivel az elnök a parlamenti bizalmi szavazástól függetlenül nevezi ki kabinetjét. Különlegesség a választási szövetségek rendszere, amely lehetővé teszi a kisebb pártok számára, hogy közösen lépjék át a választási küszöböt.
Törökországban a parlamentbe jutáshoz országos 7%-os választási küszöböt kell elérni. Ezt 2022-ben csökkentették az addigi 10%-ról (ami a világ egyik legmagasabb küszöbe volt). Jelentős újítás a választási szövetségekre vonatkozó szabályozás: ha egy szövetség (pl. a „Népi Szövetség” vagy a „Nemzeti Szövetség”) közösen lépi át a 7%-os küszöböt, akkor az abban részt vevő összes párt küszöb felettinek minősül. A mandátumok tényleges elosztása azonban a szövetségen belül az egyes pártokra leadott szavazatok arányában, a D’Hondt-módszer szerint történik.
Mivel Törökország elnöki rendszer, a klasszikus értelemben vett, parlament által megerősítendő koalíciós kormányok már nem léteznek. A végrehajtó hatalom kizárólag az elnöknél van. Ennek ellenére a szövetségek (Ittifak) kulcsszerepet játszanak a parlamentben. Az elnöknek többségre van szüksége a Nemzetgyűlésben a törvények és a költségvetés elfogadásához. Ezért a pártok gyakran már a választások előtt szilárd blokkokat alkotnak, hogy biztosítsák azt a parlamenti többséget, amely támogatja vagy ellenőrzi az elnök politikáját.